Angol írónő. Sokan őt tartják a történelmi romantikus alzsáner, azon belül pedig a régenskori románcok megalkotójának. Műveit Jane Austen ihlette, és annak érdekében, hogy minél hitelesebb képet mutathasson a korszakról műveiben, komoly kutatásokat végzett. Egyes kritikusai szerint regényei túlságosan részletesek lettek, mások szemében viszont pont ezért képviselt munkássága értéket.

Tizenhét évesen kezdett el történeteket írni beteg öccse szórakoztatására. Első műve 1921-ben jelent meg A fekete lepke (The Black Moth) címmel, a XVIII. században játszódó regény főhőse pedig egy törvényenkívüli életforma felé forduló gróf volt. Életrajzírója, Jane A. Hodge szerint már ebben felfedezhetőek műveinek legnépszerűbb szereplői, mint például a tétlen, szórakozó férfikarakterek vagy az extravagáns feleségek. Első, régenskorban játszódó regényében, a Regency Buck-ban (1935) egy vidéki örökösnő ütközi össze kora társadalmi normáival.

Heyer hatása vitathatatlan a későbbi korok íróira, ennek legékesebb bizonyítékai pedig műveinek visszatérő elemei, pl. a londoni szezon megjelenése mint házassági piac, ahol mindenkit a kiközösítés réme fenyeget a nem megfelelő viselkedés miatt. Általában kétféle férfitípussal dolgozott: a Mr. Rochesterre hajazó modortalan és fennhéjázó karakterrel, valamint a jóképű, kifinomult modorú stílusikonnal. Hősnői rendszerint lendületes, magabiztos egyéniségek vagy csendes, zaklatott típusúak.

Heyer igyekezett minél pontosabb történeti hátteret lefesteni olvasóinak. Egyszer egy Wellington hercegétől származó levelet is megvásárolt, hogy minél hitelesebben ábrázolhassa An Infamous Army c. regényében a férfi stílusát.

Ugyanakkor az 1950-ben megjelent The Grand Sophy c. regényének egyik jelenete miatt többen is kritizálták antiszemitizmusa és előítéletessége miatt. Jennifer Kloester a róla írt életrajzában ezt családi iratok felmutatásával meg is erősítette.