A Romantikus Rágcsáló 2024 májusi könyve a népszerű Bridgerton-könyvsorozat harmadik darabja, a művészlélek Benedict története, ami egyúttal egy Hamupipőke-retelling is.
Vizsgáljuk meg együtt a történetet és helyét a sorozatban!
Figyelem! Előfordulhat, hogy SPOILERbe futsz!
A harmadik Bridgerton
Julia Quinn egy interjúban mesélt arról, hogy eredetileg trilógiában gondolkodott, Daphne, Anthony és Colin történetét szerette volna megírni, de Daphne-nak hét testvért adott az első könyvben, a sikeres fogadtatás pedig abba az irányba vitte, hogy minden testvérnek megírja a szerelmi történetét. Így Benedict sem maradhatott ki a sorból, aki Anthony és Colin regénye között átkötésnek tekinthető. Nézzük meg, miért!
Daphne története (A herceg és én) jó felütése volt a sorozatnak, ahol Quinn felvezette Lady Whistledown karakterét és rejtélyét. Ezt követte Anthonyé (A vikomt aki szeretett engem), ami kétségkívül nagyobb durranásnak bizonyult, szintén orrunk előtt lógatva Lady W. rejtélyét – és mivel ekkor már Quinn tudta, hogy ki a titokzatos firkász, egyértelmű volt, hogy Benedict történetében is szerepet kell kapnia, hogy aztán a negyedik kötetben lelepleződjön. Emiatt Benedict regényének fő jellegzetessége maga a W-rejtély továbbgördítése, és a két közkedvelt testvér közötti átvezetés.
Hamupipőke retelling
Már a történet első lapjain egyértelművé válik számunkra, hogy Hamupipőke meséje fog megelevenedni számunkra némi csavarral. A cipőt Quinn kesztyűre cserélte, emellett pedig főhősei is más hátteret kaptak: Sophie ugyanabban a helyzetben van, mint Hamupipőke a mesében, de pluszba még törvénytelen gyermek is, Benedict pedig örökös ugyan, de Anthony házassága révén már háttérbe szorul, és inkább a művészi vénáját villantja meg számunkra.
Bár Quinn tett némi újdonságot a karaktereibe, mégsem mert nagyot álmodni. Az események és a fordulatok egy része is a mese bizonyos elemeire reflektálnak (pl. Sophie helyzete házról-házra mindig szolgáló, Benedict folyton a megmentő szerepében tetszeleg, míg Araminta örök intrikus és gonosz mostoha marad). Nem csavarja meg az eredeti történetet, mint más regények, nem mer nagyot lépni. Számos olyan Hamupipőke-alapokon nyugvó történet van, ami ügyesen nyúl a meséhez, de egyedit, kreatívat alkot (pl. Marissa Meyer Cinderje, Sarah J. Maas Üvegtrónja, Kelly Oram Cinder és Ellája).
Tisztességtelen ajánlat?
Lássuk a karaktereket!
Benedict az első és a második könyvben egy szimpatikus arisztokrata fiatalember képét mutatta, akinek okkal lehetünk kíváncsiak a saját történetére. Ezzel szemben a harmadik könyvre Quinn nem tudta elég egyedivé tenni ahhoz, hogy személyes problémáival együttérezhessünk (pl. csak a Bridgertont látják benne, sokadik az öröklési sorban). A művészi vénája tartogatott némi lehetőséget konfliktusra, de kihasználatlan maradt. Számomra Benedict felszínes maradt mint karakter, helyenként problémás cselekedeteivel és hozzáállásával nem volt szimpatikus, így kérdéses, miként is lett a magyar cím tisztességes. Az angol kevésbé félrevezető (An Offer from a Gentleman). Mindig a megmentő szerepében jelenik meg, ami egy idő után unalmassá válik.
Sophie-nál a leginkább az zavart, hogy nem alakítója, hanem elszenvedője az eseményeknek. Nem annyira aktív, inkább passzív – sodródik az árral, néha hagyja magát, pont emiatt pedig kiszámítható a viselkedése egy idő után. Mondható az is, hogy a gyerekkori bánásmód és lelki bántalmazás miatt reagál így, viszont ezt érzelmileg nem építi Quinn a regényben. Olvasóként vártam volna, hogy Sophie rájön a helyzetére, változtatni akar, és tesz azért, hogy jobb élete legyen, ehelyett csak menekül.
A nyertes pedig… Posy!
Mivel sem Benedict, sem pedig Sophie karakterével nem tudtam azonosulni, ráadásul egy idő után kiszámíthatóvá vált a történet, akaratlanul is a mellékkarakterekre fókuszáltam. Közülük is kiemelkedett Posy, Sophie mostohatestvére. Csupa negatívum éri édesanyja, Araminta által, viszont ő felismeri helyzete lehetetlenségét, és ugyan az elején nem mer fellépni anyja ellen, a regény végére összeszedi a bátorságát, és kilép a bántalmazó családi körből. Fejlődőképes karakter, aki számomra a regény valódi nyertese lett, és úgy érzem, miatta volt érdemes elolvasni. No, és persze Lady Whistledown miatt! 😉
„De nem a Bridgerton háztartás volt az egyetlen, ahol nagy izgalmakat éltek át. A Penwood családban is igen nagy megmozdulások történtek, melyeknek eredményeképpen a ház lépcsőjén a grófné és lánya, Miss Posy Reiling nyilvánosan veszekedett. Mivel e sorok írója sosem kedvelte Lady Penwoodot, csak azt tudja mondani: „Éljen Posy!”
(Részlet a regényből)
Összegzés
A Tisztességes ajánlat kétségkívül a legmesésebb darabja a Bridgerton-könyvsorozatnak. Mind karakterei viselkedésében, mind fordulataiban kiszámítható, kevés meglepetés éri az olvasót, ráadásul az egyedi elemek (pl. Benedict művészi vénája) inkább érdekességek, mint a történet szerves részei.
Retelling: 5/3 – Jó alapötlet, de sablonos kivitelezés.
Benedict és Sophie: 5/2 – többet vártam.
Posy: 5/5 – a jellemfejlődés miatt.
Violet: 5/5 – a legszeretnivalóbb karakter. 😊
Az érzés, amikor letettem a könyvet: 5/3 – lehetett volna ez jobb is…
A könyv:
Tisztességes ajánlat · Julia Quinn · Könyv · Moly
An Offer From a Gentleman (Bridgertons, #3) by Julia Quinn | Goodreads
Források, interjúk a szerzővel:
Cinderella Retellings (309 books) (goodreads.com)
The Best of the Best Cinderella Retellings (bookriot.com)
About JQ – Julia Quinn | Author of Historical Romance Novels (a Seattle-i Közkönyvtár podcastjével)
Julia Quinn (Author of The Duke and I) (goodreads.com)
Bridgerton (novel series) – Wikipedia
The Bridgerton Series – Julia Quinn | Author of Historical Romance Novels
The Bridgerton Family Tree – Julia Quinn | Author of Historical Romance Novels
Lady Whistledown Series by Julia Quinn (goodreads.com)
Julia Quinn on Her Romance Novel Legacy (shondaland.com)
Interview with Julia Quinn – Goodreads News & Interviews (2016-os)
Interview with Julia Quinn (archive.org) (2001-es)