2024 május – a világ Bridgerton-lázban ég, mert érkezik az adaptáció következő évada. Miért bizonyult jó alapanyagnak Julia Quinn népszerű könyvsorozata? Melyek azok az elemek, amik megalapozhatták a sikert? A Rágcsáló kísérletet tesz cikkében más szempontok szerint rápillantani a Bridgertonokra, mint ahogy eddig mások tették.
A siker útja
Volt idő, amikor Julia Quinn még orvosnak készült. Bőszen tanult a vizsgáira, romantikus regényeket olvasott – és közben írt. Két regénye is kiadásra került, amikor halasztott az egyetemen, hogy megírja a harmadikat. Aztán még egyet, hogy megszülethessen a negyedik. Végül visszatért az orvosira, de hamar rájött, az írás inkább való neki, mint a boncolás.
Forrás: goodreads.com
Az Egyesült Államokban 2000 és 2006 megjelenő, Bridgerton-családról szóló regénysorozat a régenskori Angliába kalauzol el minket, 1813 és 1827 között követhetjük nyomon könyvről könyvre a fiktív Bridgerton-gyerekek szerelmi életének alakulását. A könyvsorozat már megjelenésekor hatalmas népszerűségnek örvendett Amerikában (Magyarországon a Gabo Kiadó 2010-ben jelentette meg az első kötetet, A herceg és ént), a 2020-ban debütáló Netflix-sorozat azonban nemzetközi szintre emelte a Bridgerton-lázat. Nézzünk a titok mélyére!
1. Az alapötlet
Ha a teljes könyvsorozatot nézzük, egy egyedi, sok lehetőséget rejtő koncepcióval találkozhatunk. Adott nyolc könyv és ugyanennyi Bridgerton-gyerek, akiknek belepillanthatunk a szerelmi életébe; pártalálásuk rögös útját követhetjük végig, miközben fel-felbukkannak egymás történeteiben. Miért is húz be minket ennyire? Ezt leginkább a Jóbarátok-effektushoz tudom hasonlítani. A család vagy a társaság tagjának érezzük magunkat. Befogadnak, úgy érezzük, közéjük tartozunk, együtt sírunk velük bánatukban, és nevetünk örömükben.
Forrás: moly.hu
Azonban míg sok történetnél van a kötetek között kohézió, Quinn könyvsorozatánál ezt kevésbé érezni. Mindössze az a tény tartja őket össze, hogy a nyolc testvérről szól – könyvenként ugyebár egy-egy szereplő szerelmi életén van a fókusz. Az alapötlet és a sok karakter számos lehetőséget rejt magában, de kihasználatlan marad. Bár felbukkannak egymás történeteiben a Bridgertonok, kevésbé segítői vagy befolyásolói szerepben. Alig villantják meg a családi ellentéteket is: testvéri viszályok, korkülönbségek, öröklési hierarchia stb. Számos olyan elemet elmélyíthetett vagy beleépíthetett volna Quinn, ami egyúttal a korszakról is mutathatott volna némi képet. Emellett karakterei nem elég mélyen megrajzoltak ahhoz, hogy megmutassa általuk ezeket. Vannak testvérek, akik jellemükben és viselkedésükben nagyon hasonlóak (Anthony-Benedict-Colin): gyakran ugyanúgy reagálnak, hasonló stílusban beszélnek, kevésbé kapunk képet egyedi látásmódjukról. De mi ennek az oka?
Quinn egy interjúban mesélt arról, hogy eredetileg trilógiában gondolkodott Daphne, Anthony és Colin főszereplésével. Kétségkívül ezek a sorozat legerősebb darabjai – a People magazin egy 2022-es cikkében A vikomt aki szeretett engem címűt méltatta, mint az olvasók legnagyobb kedvence. A szerző állítása szerint nem is emlékszik, miért adott hét testvér Daphne-nak az első regény megírásakor. Ebből könnyen következtethetünk arra, hogy miért ezen Bridgertonok történetei lettek a legerősebbek és legkedveltebbek Amerikában és hazánkban is, ugyanakkor ad némi magyarázatot arra, miért érezzük, hogy a szerző kihagyott lehetőségeket. Julia Quinn egy másik interjúban hosszabban vallott arról, hogy pont emiatt nem rajzolta meg előre a sorozat teljes ívét, sokszor érezte írás közben, hogy „sarokba szorította” magát, és nehezebben követte nyomon az általa beépített, apró részleteket. A legnagyobb kihívást számára az utolsó két kötet, Gregory és Hyacinth története tartogatta. Fejben át kellett állnia, hogy ne gondoljon rájuk gyermekként, mielőtt a saját romantikus regényük főhősévé teszi őket. A velük való munka kétségkívül megérte, mert 2007-ben Quinn elnyerte Gregory regényével a RITA-díjat (On the Way to the Wedding / Esküvő lesz).
2. Lady Whistledown
Quinn a saját honlapján ír az ötlet születésének körülményeiről. Amikor elkezdte írni A herceg és ént, számos információt szeretett volna olvasóival megosztani, de erőltetettnek tűnt Daphne és Violet szájába adni azokat, így megalkotta a pletykaújság szellemes íróját, aki struktúrát adott a regénynek – általa mindig tudjuk, milyen nap van, és éppen milyen esemény izgatja a karaktereket. Quinn meg is állt volna ennyiben, ha apja nem sarkallja arra, hogy bontsa ki a rejtőzködő firkász alakját. A következő kötetben már tudta a szerző, kit rejt valójában Lady W. (és gyorsan le is ellenőrizte, nem árulta-e el magát az első kötetben), ezzel pedig folytatódott tovább a rejtély: vajon ki lehet az?
Lady Whisledown ténykedése igazi sava-borsa a könyvsorozat első négy kötetének – és az ő az, akinek a segítségével olvasóként átlendülhetünk a harmadik köteten (An Offer from a Gentleman / Tisztességes ajánlat), ha mélypontnak érezzük. A hátránya, hogy a rejtélyt, ki Lady W., nem lehet a végtelenségig húzni. Ha olvasottság szerint nézünk utána a könyveknek, és beszédbe elegyedünk számos olvasóval, láthatjuk, hogy miután lelepleződik a negyedik könyvben (Romancing Mr. Bridgerton / Mr. Bridgerton csábítása), számos olvasó lecsatlakozik a könyvsorozatról. Nem véletlenül született utólag még két kötet (The Further Observations of Lady Whistledown; Lady Whistledown Strikes Back).
Bár nem találtam sehol Quinntől megerősítést arra vonatkozóan, hogy melyik történelmi személy inspirálta Lady W-t, de hozzá hasonló valóban létezett Mrs. Crackenthorpe néven. Catherine Curzon történész (a The Daughters of George III: Sisters and Princesses írója) közvetítésével tudjuk, hogy 1708 és 1710 között a Female Tatler című lapba írt Mrs. Crackethorpe álnéven valaki, nagyrészt oktatásról, divatról, de pletykákról is. Bár az újság rövid életű volt, koncepciója 1769 és 1796 között a Town and Country Magazine hasábjain újra megjelent, erősen fókuszálva a különféle hírességek szerelmi életére és botrányaira.
3. Violet Bridgerton és Lady Danbury
Amikor olvasók véleményeit olvastam, hallgattam, képet kaptam arról, melyik Bridgerton-testvér mennyire kedvelt vagy éppen kevésbé népszerű. Volt két olyan mellékkarakter a könyvsorozatban, akik viszont kivétel nélkül pozitív színben tűntek fel. Egyikük Violet Bridgerton, a testvérek vérszerinti anyja, akinek személyes indíttatása van, hogy boldognak lássa gyermekeit. Egyes esetekben a háttérből figyeli és irányítja a történteket, máskor pedig segítségükre siet, hogy elérjék a hőn áhított szerelmet. Lady Danbury ezzel szemben a társadalmi értelemben vett „anya”, a rangidős matróna, aki fél szemét rajta tartja mindenkin, aki megfordul a társaságban. Elmés megjegyzéseivel szórakoztat, de ugyanakkor segíti a szereplőket, van rájuk némi hatása. Quinn egy interjúban bevallotta, hogy számára Lady Danbury karaktere a legszórakoztatóbb, rendkívül szerette írni.
4. A régenskor
Összehasonlítva más történelmi romantikusokkal, Julia Quinn regényei kevés történelmi részletet jelenítenek meg. A szerző elmondta egy interjúban, hogy azért választotta ezt a korszakot, mert maga is szeret ebben játszódó románcokat olvasni. Nem végez sok kutatást, inkább a régenskori Angliával kapcsolatos általános ismereteire támaszkodik, amit történelemkönyvekből és ismeretterjesztő művekből keres ki. Emiatt a könyvsorozat olvasásakor nekünk is az lehet az érzésünk, hogy a szerző nagyban támaszkodik az előzetes ismereteinkre, korszakról alkotott képünkre (pl. Jane Austen regényei, korszakban játszódó kosztümös filmek). Minden egyes kötetben vannak olyan konkrét dolgok, amiknek viszont igyekszik részletesen utánanézni (pl. A herceg és én című történetben ilyen Simon dadogása), hogy minél hitelesebben ábrázolhassa.
Ha a történelmi hitelesség skáláján (lásd bevezető cikkemben a történelmi romantikusokról) szeretnénk elhelyezni Quinn regényeit, akkor inkább azon szerzők táborát gyarapítja, akik rendelkeznek széles ismeretekkel a korszakukról, de kevésbé tartják be annak határait, inkább háttérként használják. Ennek megfelelően szeretnék kicsit utat mutatni azoknak, akiket megkever a regényfolyam és az adaptáció. Julia Quinn Bridgerton-sorozata egy történelmileg kevésbé hű történelmi romantikus alzsánerű alkotás, a Netflix sorozata ezzel szemben pedig teljes egészében áltörténelmi (egy adott ponton elvágja a történelem fonalát, és átírja azt) romantikus, ami több korszakot és azok jellegzetességeit hozza egy tető alá.
A kép forrása: Wikipédia
Vendégvélemény a Netflix-sorozatról – Nagy Réka tollából:
Nehezen megcáfolható igazság, hogy a könyv mindig jobb a filmnél. Egy kezemen meg tudnám számolni, amikor a tévés/filmes adaptáció túlszárnyalta volna az alapanyagul szolgáló irodalmat. Természetesen ebben biztosan szerepet játszik a könyvrajongásom. De miért is lehet egy történet mégis jobb a vásznon? Szerintem erre a Bridgerton megadja a választ.
Először is a sorozatban jobban kihasználja a számos színes karakter adta lehetőséget. Vegyük csak a Bridgerton testvéreket! Az írónő regényeiben a teljes fókusz az épp aktuális hősre/hősnőre irányul, a többi testvér csak egy-egy jelenet erejéig, teljesen háttérbe szorulva látható. Ellenben a televízióban folyamatosan követhetjük pl. Eloise saját történetét is, még ha a romantikus partner egyelőre láthatáron sincs. A karakterek folyamatosan fejlődnek, megvannak a saját kalandjaik. Így évadonként nemcsak egy-egy történetet kapunk, hanem legalább egy tucatot.
Másik nagyon fontos eleme a sorozatnak a sokszínűség. A Netflix soha nem riadt vissza a különböző rasszok, szexuális orientáltságok ábrázolásától és az utóbbi szezonban még a fogyatékkal élőkre is jut egy-egy perc. De nem kell ennyire széles spektrumban gondolkodnunk! Vegyük Penelopét, akinek a könyvben le kellett fogynia ahhoz, hogy szerelmet találjon (igaz, ebben az is szerepet játszik, hogy a regények 2000 és 2006 között jelentek meg, és mennyi minden változott azóta!). Szerencsére a sorozatban ez fel sem merült.
És most épphogy érintem a már-már polgárpukkasztóan kreatív ruhakölteményeket, hiszen ilyet egy jól megírt regényben a belső szemünk is tud kreálni. Hitelesnek nagyon nem mondanám őket, hiszen szabásukat és anyagokukat tekintve is modernek, de jól kifejezik, amit szeretnének (A Featheringtonok ízléstelen színei, a Bridgerton család harmonikus pasztelei).
Fontosabb linkek, felhasznált irodalom és interjúk:
About JQ – Julia Quinn | Author of Historical Romance Novels (a Seattle-i Közkönyvtár podcastjével)
Julia Quinn (Author of The Duke and I) (goodreads.com)
Bridgerton (novel series) – Wikipedia
The Bridgerton Series – Julia Quinn | Author of Historical Romance Novels
The Bridgerton Family Tree – Julia Quinn | Author of Historical Romance Novels
Lady Whistledown Series by Julia Quinn (goodreads.com)
Julia Quinn on Her Romance Novel Legacy (shondaland.com)
Interview with Julia Quinn – Goodreads News & Interviews (2016-os)
Interview with Julia Quinn (archive.org) (2001-es)
A Conversation With Julia Quinn (writerswrite.com)
Was There A Real Lady Whistledown? | HistoryExtra
Mrs Crackenthorpe was the ‘Real” Lady Whistledown, Long Before Bridgerton – History Hustle
True Story of Lady Whistledown’s Scandal Sheets in ‘Bridgerton’ (townandcountrymag.com)
Ha pedig valaki a sorozat iránt érdeklődik, megtekintheti a trailereket:
Bridgerton | Official Trailer | Netflix (youtube.com)
Bridgerton Season 2 | Official Teaser | Netflix (youtube.com)
Bridgerton Season 3 | Official Trailer | Netflix (youtube.com)