Julie Soto 2024 őszén megjelent könyvének szereplőpárosa Ama, az esküvőszervező és Elliot, a virágkötő, akiknek a története az esküvői lázban égő Sacramentoba kalauzol minket. A Rubin pöttyös kötet nem nélkülözi a lehetetlen helyzeteket, a váratlan eseményeket és a forró pillanatokat.
Következzen egy tízes lista a könyvvel kapcsolatos személyes benyomásaimról.
1. Egy esküvő mindenek felett
Amikor még volt lehetőségem bele-belepillantani a TLC csatorna repertoárjába, szívesen néztem a Mondj igent a ruhára c., és ehhez hasonló műsorokat. Az ötlet, hogy a történet is egy nagy amerikai esküvő megszervezését és lebonyolítását mutatja be, tetszett – megfűszerezve egy kis közösségi médiával és egy drámára vágyó forgatócsoporttal. Jó volt elmerülni ebben a nem éppen hétköznapi helyzetben, belesni a kulisszák mögé, látni felépülni egy ilyen nagy volumenű eseményt. Nagyon hollywoodi volt, amitől viszolyoghattam volna, de ebben az esetben inkább hajtott a kíváncsiság, hogyan jön létre pontról pontra, és vajon hol csúszhat el az egész forgatókönyv. Kicsit olyan volt, mint anno ülni a tévé előtt, és nézni a műsorokat. (Igen, ez lehetne negatív is, de pár húzós nap után kimondottan jól esett.)
2. A virágkötő pasi
Elliot Bloom karaktere nagy meglepetés volt számomra. Örültem, hogy külön nézőpontot kapott, az pedig, hogy ezek a részek a múltban játszódtak, emelte az olvasás élményét. Jó ötletnek találom, hogy egy olyan szakmát kapott az írótól, ami nem szokványos, mégis nagyon illik a karakterhez. Ugyan Elliot valamelyest küzd ellene, mégis a vérében van, és végülis ki tud benne teljesedni, ami szerintem pozitív. Ráadásul a korábban félbehagyott építész képzést is befejezi, ami ugyancsak pirospont. Úgy vélem, szépen olvad nála össze az apja öröksége (virágkötészet) a saját ambícióival (építészet). Néhol nehezen viseltem a szűkszavúságát és a mogorvaságát, de összességében ő egy jó karakter lett, aki megmutatta a történetben a valódi arcát: az önzetlenségét, amikor a balesetet szenvedett Amáért csapot-papot hátrahagyva autózott el, és hogy mindent megtett az esküvő zavartalansága érdekében a maga rutintalanságával is.
3. Ama, a (nem) jó esküvőszervező
Végig azt éreztem, hogy főhősnő, Ama inkább kreativitásban erős, semmint a szervezésben. Valahogy mindig azok a jelenetek voltak számomra a legélvezetesebbek, ahol megcsillantotta kiemelkedő képességét. Ezzel szemben aránytalanul sokszor támaszkodott Elliotra, és csak jó sokára jött rá, hogy valószínűleg a férfi a sok munkától nem alszik, mert az teljesen elborítja. És nem tett ellene… Folyton a mostohatestvéreit alkalmazta ahelyett, hogy egy profi csapatot kezdett volna el felépíteni. A nagy esküvőn is azok oldották meg a problémákat, akik éppen jókor voltak jó helyen. Érthető, hogy Ama álmodta meg, ő hozta össze a nagy részét, mégsem éreztem, hogy valóban kidomborodott volna a problémamegoldó-képessége.
4. Én ezt nem hiszem el…
Körülbelül a regény 30-40%-ánál éreztem azt, hogy ez a két karakter nem fog összejönni, aminek egyáltalán nem örültem. Valahogy minden, ami addig történt, és amit a szerző épített, csak megerősített abban, hogy ha egyszer együtt is voltak, a kapcsolat egyáltalán nem hozható helyre. A regény felét elhagyva már megcsillant némi remény, az utolsó harmadban pedig már biztos voltam, hogy a szerző happy endre készül, de az érzés, hogy bukdácsolt az egész történet íve a kezdetekkor, rányomta a bélyegét az olvasási élményemre.
5. Spicy vagy nem spicy?
Az első jelenetet még elolvastam, de az összes többire már nem igazán voltak kíváncsi, ezért át is lapoztam őket. Különösen türelmetlenül azokat, amik rettentő hosszúra nyúltak. Ebben az esetben inkább töltelékek voltak a pikáns jelenetek, nem pedig valódi érzelmi fordulópontok a karakterek közötti kapcsolat alakulásában.
6. Hiányérzet
A sok pikáns jelenet sajnos elvette a teret a két karakter közötti kommunikáció megmutatásától, amit sajnáltam. Ezt némileg ellensúlyozta a jelen (Ama) és a múlt (Elliot) váltakozása, és az abban fellelhető érzelmek, de valahogy több és mélyebb beszélgetéseket vártam tőlük.
7. Légy profi, Whitney Harrison!
És ő tényleg az volt. Meg lelketlen, amiért utáltam, de ha bizniszről volt szó, akkor ő önmagához képest rendkívül hiteles volt. Ettől függetlenül megérdemelte, amit kapott, hiszen nem volt fair. Kicsit úgy is értelmezem magamban az eseményeket Whitney és Ama között, mint egyfajta őrségváltás: egy idősebb, tapasztaltabb vezető lassan visszaszorul, a feltörekvő fiatal pedig elfoglalja a helyét. Ama bizalma Whitney iránt, majd annak megtörése, és a végső szakítás szép ívet írt le.
8. Ama és az örökké tartó szerelem
Ama szempontjából az esküvő buli, a házasság egy rövidtávú elköteleződés, ez a szemlélet pedig az édesanyja története révén alakult ki benne. Elliot számára viszont a kettő egymás részei, nyitány a sírig tartó boldogsághoz. Ezt pedig egyszerűen képtelenek voltak összeegyeztetni, megbeszélni, és pont ezért a vége sem hozta el számomra a fellélegzést. Adnak egy újabb esélyt maguknak, de mintha a szerepek megfordultak volna, és ez pont elég lenne lezárásnak. De nem. Csalódott voltam, mert hiába kaptam meg annak az ígéretét, hogy ez a két ember képes egymást segíteni szakmailag a vállalkozásuk összehangolásával, a másik esetben, ami a magánéletükre és a kapcsolatuk életképességére vonatkozik, hoppon maradtam. (Ebből is látszik, hogy engem itt az esküvő megvalósulása érdekelt ezúttal, nem a romantika.)
9. A virágok
Egyszerűen imádtam, hogy újabb és újabb virágok nevei bukkantak fel a történetben! A legtöbbre, különösen az egyedi példányokra rá is kerestem, hogy néznek ki. Tetszett az Ama-amarillisz párhuzam, kedvencem pedig a franklinia lett. Elliot virágtetoválásai nagyon szuper ötlet volt a szerzőtől! A zöld flamingóvirágot viszont nem tudtam megszokni, és végül örültem, hogy nem szerepelt az esküvőn. A virágos táncparkettet élőben is megnézném.
10. Konklúzió
A történet esküvős-virágos-konkurenciaharcos elemei tetszettek, és főként ezért értékelném nagyvonalúan ötből négy csillagosra a regényt. Ha a romantikus kapcsolat alakulását kéne külön pontoznom, akkor az mindössze hármas lenne. Összegzésül azoknak ajánlom inkább Julie Soto könyvét, akik vágynak egy kis kikapcsolódásra, és szeretik annyira a virágokat, hogy bevállalják értük a könyvet, vagy bekukkantanának az esküvőszervezésbe amerikai módra egy kis TLC-féle drámával.
Linkek a könyvhöz:
Julie Soto: Forget Me Not – Szeret, nem szeret
Forget Me Not – Szeret, nem szeret · Julie Soto · Könyv · Moly
Beleolvasó: