Az egész konyha egy káosz. Az asztalon zsírtól átázott dobozok, megrágott pizzaszélek, a pulton kibontott gumicukros, vaníliás karikás és chipses zacskók. Minden csupa morzsa, üdítőcsepp, csokifolt. A mosogatóban egy törött pohár fekszik a szilánkjai között.
A többi helyiségbe nem is merek bemenni…
– Lilla, hol van még vécépapír? – ordít ki a bátyám, Samu a nappaliból.
Felszökik a szemöldököm.
– Mondjuk a WC-ben? – kiáltom vissza, de nem érkezik válasz. Valami rosszat sejtek, és egyenesen a bőröm alá kúszik. Már az is elég nagy kihívás, hogy a szüleink egy teljes estére egyedül hagytak minket.
– Ott nincs több – szól ki Sebi, szintén a bátyám, Samu ikertestvére.
Hát, ez nem igaz! Mérgesen toppantok egyet, majd odamegyek hozzájuk.
Ha a konyha káosz, a nappali maga a pokol. A kanapéról ledobálták a párnákat, a hároméves öcsém, Bence ugrál rajtuk, közben nagyokat sikongat. Vele mit sem törődve ücsörög Márk, a harmadik bátyám ördögszarvakkal a fején, és a haverja, Patrik mágusjelmezben. Teljesen belemerültek a mobiljukba. De a legszörnyűbb, hogy vécépapír van mindenhol. Lóg a tévéről, a könyvespolcról, a dohányzóasztalról, de még a szőnyegen is apró cafatokban.
– Mi a fene folyik itt? – förmedek rájuk. Ha anya tízkor telefonál, hogy minden rendben van-e, ezt nem mondhatom el neki, mert képes lenne hazafutni.
– Hát, nem látod? – mutat Sebi a szőnyegen ácsorgó Áronra, Patrik öccsére, akit már derékig vécépapírba csomagolva várja, hogy folytassák a megkezdett munkát. Samu nem rest, az üresen maradt gurigát a háta mögé dobja, és már bontja is a következőt. – Múmia lesz belőle.
– Múmia? – A kezem ökölbe szorul, a nyakamon az izmok megfeszülnek. – Minek?
– Ez egy Halloween-parti, nem tudtad? – nevet Samu, és ezzel megint elintézi, hogy tudatlannak érezzem magam. Mintha az lenne a dolgom, hogy olvasok a gondolataiban… – Ide jelmezt kell felvenni.
– Rajtad sincs. – Ha csak a kopott farmer, meg a vállánál lyukas póló nem az neki. – Meg Sebin se.
Bencére pillantva a fekete-sárga csíkos póló elmegy méhecskének, de csak erős jóindulattal.
– Majd, de előbb Áron jön – mutat végig a srácon, aki szólni sem mer, csak félszegen ácsorog. Szegény! Biztos, ő húzta a rövidebbet…
– Komolyan, nem tudtatok volna valami mást kitalálni?
– Nem, mert ma van Halloween – mondja Sebi, miközben Áron karját tekeri be éppen.
Ekkor Bence hirtelen megáll, abbahagyja a sikongatást is.
– Lilla, kaki – mondja, mire mindenki rám néz. Márk befogja az orrát, Patrik elfintorodik, Sebi valósággal hátrahőköl, mivel ő áll a legközelebb Bencéhez.
– Lilla, kaki – ismétli meg gonosz hangon Samu.
– Gyere gyorsan – intek Bencének, aki el is fut a vécé irányába.
Samu és Sebi elröhögi magát, erre már tényleg felmegy bennem a pumpa. Megragadom az immár Áron mellkasáig tekert vécépapírt, és megrántom. Kettészakad rajta, mire az ikrek felhördülnek:
– Hogy tehetted?
– Most kezdhetjük előről! És már nincs elég vépé se!
Megvonom a vállamat, felveszek egy nagyobb darabot, és Bence után megyek.
Egy horror ezekkel egy családban élni…