Új cikkemben két olyan régebben megjelent történelmi romantikust hoztam el nektek, amelyekben a szerző remekül építette be karaktereit a történelmi közegben.
1. Elizabeth Hoyt: Csillapíthatatlan vágy. General Press, 2011. (Maiden Lane 2. rész)
A szerző a 18. századi Angliába kalauzol el minket, történelmi háttérnek pedig egy, a korszakban rendkívül nagy társadalmi problémát választott. Lord Szégyentelen és Lady Tökéletes története kétségkívül magával ragadó, ám ha ezúttal nem a romantikus szálat, hanem a történelmi hátteret vizsgáljuk, megfigyelhetjük, miként válnak a fiktív karakterek szerves részeivé egy történelmi közegnek.
A század első felében London legnagyobb problémája a nyomornegyedekben elterjedt alkoholizmus volt. 1730-ban körülbelül 7000 ginkimérés működött a városban, vagyis gyakorlatilag minden utcasarkon elérhető volt az ital. 1743-ban az egy főre jutó átlagos ginfogyasztás 10 liter volt. Az 1680-as és 1690-es években a kormányzat még ösztönözte a gin előállítását és fogyasztását a kontinensről származó italokkal szemben, a bekövetkező gazdasági fejlődés azonban rásegített az elterjedésére: a növekvő jövedelmeknek köszönhetően egyre többen engedhették meg maguknak, hogy fogyasszák. Mind a termelés, mint pedig a fogyasztás évről évre folyamatosan növekedett, mígnem már társadalmi szinten okozott problémákat. William Hogarth angol festő Gin Lane című munkája nyújt érzékletes betekintést. Az 1720-as évek végétől a kormányzat négyszer is megpróbálta orvosolni a helyzetet, legvégül illegálissá tették a gin árusítását, ezzel azonban csak azt érték el, hogy egyre gyakoribbá váltak a mérgezések. A század közepén aztán csökkent a fogyasztás (1751-ben hozták az utolsó, szeszes italok értékesítéséről szóló törvényt ezzel kapcsolatban), aminek hátterében a gabonaárak növekedése, ezáltal a jövedelmek csökkenése és a megemelkedett élelmiszerárak húzódtak. És még valami: 1720 és 1750 között megnégyszereződött a teaimport.
Lássuk, hogy miként oldotta meg Hoyt! Lord Szégyentelen, vagyis Griffin Reading elkötelezett családja jóléte iránt. Megmentette őket az anyagi csődtől, és hogy ez ne következzen be újra, maga kezeli a teljes családi vagyont. Ám ezt törvénytelen módon teszi: titkos gin-főzdét üzemeltet Londonban, nem kis szerepet vállalva ezzel a társadalmi probléma fenntartásában. Lady Tökéletes, vagyis Hero Batten, Wakefield hercegének húga, politikai házasságot készül kötni Griffin bátyjával, Thomassal. Wakefield élharcosa a gin-főzés elleni küzdelemnek, minden erejével azon dolgozik, hogy a parlament törvényt hozzon a probléma ellen, ezért is bízik Thomas politikai támogatásában – és abban, hogy a férfi Heroval kötendő házassága erősíti a két család közötti elvi köteléket.
„– Nap, mint nap egyre több szeszkereskedőt állítanak bíróság elé – felelte habozva Thomas. – Már hogy lenne hatástalan?
Wakefield vállat vont. A hangja halk és fegyelmezett volt, ám a haragja nyilvánvaló.
– Behurcolják azokat a szegény asszonyokat, akik talicskából árulják az ördög italát. Azokat a szerencsétleneket, akik alig pár pennyt keresnek naponta. Azokat a férfiakat kell elkapnunk, akik a gint főzik. A sötétben bujkáló, befolyásos embereket, akik azokat a szegény asszonyokat kihasználva gazdagodnak meg.”
(Részlet a regényből)
Azonkívül, hogy Hoyt szinte azonnal beránt minket történetével a 18. századi London mélységeibe és magasságaiba, két férfikarakteren keresztül még érzékletesebbé teszi a gingyártás és -fogyasztás kérdéskörét. Az egyik oldalon ott áll Wakefield hercege, aki hisz a törvény erejében, pozitív hatásaiban, a másik oldalon pedig láthatjuk az előkelő származású, ám a társadalom alsóbb csoportjaival is kapcsolatban álló Griffint, aki a ginfőzésből származó pénzt a családja jövőjére fordítja ugyan, de közben éppúgy elárasztja Londont az alkohollal, ahogy versenytársai. Wakefield esetében végig kérdéses, képes-e egy törvény változtatni a helyzeten, a Griffin kapcsán kibontakozó ellentét pedig azt veti fel, meddig áldozható fel a társadalom jóléte egy családéért.
„Griffin nézte a nagy rézüstöket, a hordókat, amelyek csak arra vártak, hogy megtöltsék őket ginnel, a tüzet és magát a raktárépületet. Mindent, amit olyan kemény munkával hoztak létre Nick-kel.”
(Részlet a regényből)
2. Courtney Milan: Az örökösnőhatás. Gabo, 2016. (Sinister-fivérek 2. rész)
Milan az 1860-as évek végére kalauzol el minket, ahol egyes politikai erők és a különböző társadalmi csoportosulások már többszöri próbálkozás után sem tudtak választójogi reformot kicsikarni a parlamenttől. 1865-ben, amikor a reformokat ellenző Lord Palmerston meghalt, nyílt némi remény a változtatásra – ám a háttérben megbújtak az egyéni érdekek is. 1866-ban Lord Russel és Gladstone törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, mely kiterjesztette volna a választójogot a munkásság képzettebb rétegére, ugyanakkor azt is remélték, hogy így a liberálisok szélesebb tömegeket állíthatnak maguk mögé a következő választásokon. A törvényjavaslat – részben a Disraeli által előidézett, Liberális Párton belüli szakadásnak köszönhetően – megbukott, Russel liberális kormánya pedig lemondani kényszerült. A kudarc miatt csalódott Reformliga tüntetéssorozatba kezdett, kampánytevékenysége pedig egészen a törvény 1867-es elfogadásáig tartott. Ebbe a folyamatba illeszkedik bele a regény főhőse, Oliver, és ennek a folyamatnak az egyik legemblematikusabb pillanata a Hyde Park-i tüntetés, ami Milan regényében is helyet kapott.
Főhősünk, a középosztálybeli származású Oliver Marshall, akiben egyszerre dolgozik a felsőbb társadalmi csoportok elleni ellenszenv és a sajátja iránti érzékenység. Ami karakterében megjelenik, az a viktoriánus kor sajátja is volt: a gazdasági folyamatok indikálta társadalmi változás, az igény, hogy minél szélesebb rétegek kapjanak beleszólást a közös ügyek intézésébe. Oliver, hogy szószólója legyen a munkásosztálynak, politikai pályára vágyik, és azért lobbizik, hogy a parlament megszavazza az új választójogi törvényt. Milan amellett, hogy romantikát épít Oliver és váratlan szövetségese, Jane között, értékrendjükben is összepárosítja őket, valamit megértést épít ki bennük egymás felé. A regény egyik legjobb része, amikor Oliver húga elszökik a Hyde Parkban tartott tüntetésre, a férfi pedig utána ered. Milan regénye által mi magunk is kaphatunk némi támpontot arról, milyen jelentős eseményről, folyamatról is van szó.
„Oliver úgy érezte, mintha valami émelyítő űr volna a gyomrában. Bármire is gondolt Bradenton, nem akarta hallani.
– Marshall! Most ön következik. Beszélhetünk a választójogi reformról. – A hangja ellágyult. – Tudja, legutóbb miért szavaztam nemmel a törvényjavaslatra?
Olivernek volt egy-két sejtése.
– Feltételezem, el fogja árulni nekem.
– Túl nagy árat fizetnénk érte. Az embereknek tudniuk kell, hol a helyük, különben eluralkodik a káosz. Ha a parlament nem tartja őket kordában, akár fel is adhatjuk.”
(Részlet a regényből)
„Oliver arra számított, hogy aznap minden utcasarkon egy járőröző rendőrbe botlik. Ám amikor kilépett az utcára, nyoma sem volt a különleges erőknek, amelyekről sok vita folyt az elmúlt néhány napban. Igazság szerint, rendőri jelenlétnek sem volt nyoma.
Ehelyett több százan hömpölyögtek az utcákon. A Hyde Parkhoz közeledve a tömeg egyre sűrűbb lett. Oliver itt találkozott először rendőrökkel: szomorú páros posztolt a park kapujánál. Meg sem kísérelték megállítani a beáramló tömeget, sőt az egyikük gratulált a belépő embereknek. Úgy tűnt, nem túl lelkesen próbálják megakadályozni, hogy az utcai árusok hasznot húzzanak az eseményből, de miközben Oliver figyelte őket, egy piteárus osont be a kapun, fizetségül a kezükbe nyomva egy süteményt.”
(Részlet a regényből)
Fontosabb linkek és felhasznált irodalom:
A három könyv Molyos adatlapja, és a képek forrása:
Csillapíthatatlan vágy · Elizabeth Hoyt · Könyv · Moly
Az örökösnőhatás · Courtney Milan · Könyv · Moly
Beer Street and Gin Lane – Wikipedia
A történelmi témákról itt olvashatsz hosszabban:
What Was the Gin Craze? | History Hit
Beer Street and Gin Lane – Wikipedia
What Was the Shocking London Gin Craze? (thecollector.com)
The Sad, Drunken Saga of the 18th Century Gin Craze – HeinOnline Blog
Hyde Park Riot – UK Parliament
Hyde Park riots 1866 (intriguing-history.com)
Egy kis angol nyelvű szakirodalom:
Patrick Dillon, The Much-Lamented Death of Madam Geneva: The Eighteenth-Century Gin Craze (London: Review, 2002)
M. Dorothy George, London Life in the Eighteenth Century (1925; Harmondsworth: Penguin, 1992)
Jessica Warner, Craze: Gin and Debauchery in the Age of Reason (London: Random House, 2002)
Eric J. Evans, Parliamentary reform in Britain, c. 1770–1918 (Routledge, 2014).
Robert Saunders, Democracy and the Vote in British Politics, 1848–1867: The Making of the Second Reform Act (2013). John K. Walton, The Second Reform Act (1987)